Már a 19. század végén felmerült, hogy Budapesten sportesemények megrendezésére szolgáló stadion épüljön. A mai Zugló területén fekvő Istvánmező már ekkor is otthont adott ilyen eseményeknek: 1880-1919 között, fővárosi tulajdonú telken itt működött a lóversenypálya, amely a magyarországi lósport és a felsőbb körök társasági életének kedvelt helyszíneként szolgált. 1896-ban pedig a mellette fekvő telken épült meg a Millenáris sporttelep, amely a hazai versenysport korai történetének fontos megállója volt.
A stadion tervezésekor több helyszín is szóba került a fővárosban, az 1920-as és 1930-as évek során. Végül az 1937-ben kiírt pályázatban az addigra elhagyatottá vált lóversenypálya területét jelölték ki erre a célra. A II. világháború azonban megakadályozta Rimanóczy Gyula tervének megvalósítását, a stadion építése csak a háború után, 1948. július 13-án kezdődött el, Dávid Károly építész tervei alapján.
A Népstadion építkezése
A Magyar Kommunista Párt kiemelt ügyként kezelte a beruházást, a korabeli sajtóban számos alkalommal megjelent a hír az építkezés folyamatairól. Az építésben társadalmi munka keretein belül rengetegen részt vettek, a kor nagy futballjátékosairól – Puskás Ferencről és az Aranycsapat tagjairól – számos felvétel is készült, ahogyan a munkálatokban segédkeznek; a befejező szakaszban a honvédség is kivonult az építkezésre.
A Népstadion végül 1953. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit nagyszabású ünnepséggel, felvonulással és parádéval. A közel 70.000 férőhelyes impozáns szocialista-realista stílusú épület hatalmas tömegeket mozgatott meg. Megnyitása után hosszú évtizedekig adott otthont rangos sporteseményeknek és koncerteknek. Az 1990-es években a rendszerváltást követően felújították, 2002. április 2-án keresztelték át a sportlegenda után Puskás Ferenc Standionra. 2016-ban, több mint hatvan év után bontották el, helyén ma a 2019-ben megnyitott Puskás Aréna áll.