A bajor származású Lechnerek magas rangú városi hivatalnokokat, tudósokat és zseniális művészeket adtak az országnak. A család történetéről Majkó Zsuzsanna, a Zuglói Helytörténeti Műhely vezetője tartott előadást március 13-án a Cserepesházban. Az előadáson részt vett Szmrecsányi Zita Lechner Ödön dédunokája és a szintén Lechner leszármazott Seidl Krisztián építész is.
A Lechner család már a XVII. század végén felbukkant Pesten, Lechner Mihály kismartoni fogadós egy pestisjárvány elöl menekült a városba. 1695-ben nevét beírták a pesti polgárkönyvbe, három évvel később már a magisztrátus tagja volt. Dédunokája id. Lechner Nepomuk János a Szépítő Bizottmány jegyzője, József nádor közvetlen munkatársa volt. A családi krónika szerint Lechnernek a Hermina úton volt nyaralóháza, ahol a nádor többször felkereste. Vagyonát a mai Maglódi úton egykor állt téglaégető alapozta meg, amely több nemzedéken át a család tulajdonában maradt.
Lechner Ödön jómódú, felvilágosult családban nevelkedett
Lechner Ödön építőművészünk édesapja, a fiatalabb Nepomuk János olvasott, művelt, felvilágosult ember volt. Az 1850-es években felhagyott ügyvédi pályájával, onnantól a családi téglagyárat igazgatta. Feleségével, az osztrák származású Schumayer Terézzel hét gyermeket neveltek fel. Gyula festőművész és az Iparrajziskola tanára lett, Károly nemzetközi hírű ideggyógyász, a szegedi Pszichiátriai Klinika alapítója, Ödön pedig a magyar építőművészet egyik legnagyobb hatású alakja. A Lechner család nagy gondot fordított a gyermekek iskoláztatására. Lechner Ödön az Iparrajziskola elvégzése után Berlinbe ment építészetet tanulni. Már egyetemi évei alatt ismerte későbbi feleségét, Primayer Irmát, szerelmükről a mester fennmaradt levelezése tanúskodik.
Berlinből hazatérve egykori évfolyamtársával, Pártos Gyulával alapított építészirodát, az akkor születő épülettervek a neoreneszánsz stílus jegyében fogantak. A felívelő karriert fiatal felesége halála akasztotta meg egy időre. Két kisgyermekét az após gondjaira bízva, Lechner Ödönt Párizsig űzte a feldolgozhatatlan fájdalom. Négy évet töltött a francia fővárosban, majd hazatérve megújította kapcsolatát Pártossal. Első jelentős megbízásuk az Andrássy úti MÁV Nyugdíjbiztosító bérpalotája volt. A francia reneszánsz hatásait mutató épület tervezésénél Lechner már alkalmazta a később rá jellemző stílusjegyeket. A homlokzat mozgalmassága, a meredek tetősíkok később a mester védjegyévé váltak.
Viták kereszttüzében dolgozott
Legnagyobb hatású és legtöbb vitát kiváltó épületük az 1890-es évek közepén született. Az Iparművészeti Múzeum pályázatára beküldött terv első díjat nyer, de a szokatlan, a hindu-perzsa építészet és a magyar népi díszítőművészet elemeiből alkotott új stílus nem nyerte el az ítészek elismerését. A zárókőletételen megjelent Ferenc József is fanyalgott, a kritika a „cigánykirály palotájának” csúfolta az Üllői úti épületet, ráadásul az építésziroda is ráfizetésesen dolgozott, így a Pártossal közös munka 1897-ben lezárult.
Az Iparművészeti Múzeum épülete
Új utakon az építészetben
Majkó Zsuzsanna előadásában részletesen kitért Lechner Ödön személyiségére is. A családi visszaemlékezésekből egy végtelenül kedves, játékos, idős korában is az újra fogékony művész alakja bontakozik ki. Kedves bohém volt, akinek nem volt érzéke az érvényesüléshez és a meggazdagodáshoz. Eszméjéhez, a magyar nemzeti építészeti formanyelv megteremtéséhez tántoríthatatlanul ragaszkodott, akkor is, ha sokan nem hittek benne. Nehézségeit is eltökéltsége okozta: a tökéletesség iránti vágya gyakran vezetett határidő túllépéshez, amit a megrendelők nem díjaztak. A Stefánia úton álló Földtani Intézet, illetve a Hold utcai Postatakarék pénztár palotájának megtervezése után Lechner állami megrendelések nélkül maradt. Ebben az időszakban alkotja meg a Stefánia úti Zala-villát és a Hermina úti Balás-villát, amelyek a hazai szecessziós építészet kiemelkedő művei.