A népszerű, széndioxiddal dúsított víz otthoni előállítására szolgáló eszköz tulajdonképpen a hadiipar mellékterméke volt.
A második világháború alatt és az azt követő hidegháborús időszakban Magyarországon komoly nehézipari és haditechnikai kapacitásokat építettek ki. Jászberény és a környező üzemek komoly szerepet kaptak a lőszergyártásban. A nehéz- és könnyűfém-megmunkáló gyárakban olyan nagy teljesítményű, speciális hidraulikus prés- és mélyhúzógépeket helyeztek üzembe, amelyeket eredetileg harckocsilőszer-hüvelyek (lövedékhüvelyek) tömeggyártására terveztek és használtak.
Az 1950-es évek közepére a katonai megrendelések volumene lecsökkent, így a gyárak polgári célú termékek előállítására tértek át. 1956-ban a jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár korábbi gépparkjára alapozva a harckocsilőszer-hüvelyek gyártásához használt préseken elkezdték a sima vagy homokfúvott, színes szódás autoszifonok gyártását. Így vált a korabeli magyar konyhák egyik legfontosabb kelléke –a nehéz- és hadipar különleges melléktermékévé.1963-ban a jászberényi üzem Lehel Hűtőgépgyár néven működött, de továbbra is gyártott szifonokat.