A Pesti Kertésztársulat történetével ismerkedhettek meg azok, akik május 15-én ellátogattak a Cserepesházba, a Zuglói Helytörténeti Műhely Műhelytitkok című előadássorozatának aktuális eseményére. Az előadó ezúttal Rákóczi Margit volt, aki Zuglóban nőtt fel, nagyapja Hausknecht József a Szent Mihályi út és a Vezér utca közötti területen gazdálkodott.
A német ajkú kertészek a XVIII. század folyamán jelentek meg nagyobb számban Pest városában, első kertészeti telepeik a középkori városfalon kívül, a Rákóczi út és a későbbi Nagykörút vonalában húzódtak. A később Zugló területén gazdálkodó Mülbacher és Ramaszeder családokat már 1735-ben említik a feljegyzések. A Spánitz és Nonn családok az 1840-es években bukkantak fel Herminamezőn, a Hausknechtek, Fockok, Kalteneckerek néhány évvel később Törökőrön, a Wagner és Klötzl családok az 1870-es években Rákosfalván. Saját tulajdonú földjeiken kívül általában a várostól bérbe vett területeken is gazdálkodtak.
Céhbe tömörültek a kertészek
A Pesti Kertész céh 1767-ben alakult meg, akkor mintegy 40 kertészfamília élt a városban. Emléküket mai napig őrzi az erzsébetvárosi Kertész utca elnevezése. A céh első ünnepélyes ülését 1767. június 18-án tartották Mossl városbíró és Paschgall Antal céhbiztos jelenlétében, az első elnök az 1735-ben pesti polgárjogot nyert Gött István céhmester volt. A céh iratainak és pénztárának őrzésére szolgáló díszes céhláda az idők során megsemmisült, a céhzászló azonban fennmaradt, ma a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában őrzik. 1849-ből származó kiváltságlevelük 49 pontban szabályozta a céhmesterek és a fölfogadott inasok jogviszonyát, a céh által a tagoknak nyújtott támogatások körét, a pénzügyi elszámolások rendjét.
A céhrendszer megszűnése után, 1873-tól egyesületi formában működtek tovább, első megválasztott elnökük Spanitz Márton volt, a későbbiekben a Hausknechtek többször töltötték be az elnöki tisztet a Társulatban.
Termelési technikájuk a korabeli kertkultúra csúcsa volt
A Pest területén letelepedett német kertészek elsősorban zöldségtermesztéssel foglalkoztak, a melegágyas termesztést ők honosították meg a főváros területén. A talajmunkát az 1910-es évekig kézi erővel végezték, a kerteket ásott kutakból öntözték. A nehéz fizikai munka a férfiak, a piacra szánt áru előkészítése, tisztítása, kötegelése a nők dolga volt.
A német kertészek a XIX. század folyamán teljesen asszimilálódtak, magukat magyarnak tartották. Rendkívül erős volt családi és mesterségbeli összetartásuk, általában házasodáskor saját kertészetet alapítottak. Termelési technikájuk a korabeli kertkultúra csúcsának tekinthető, a céhidőkből származó hagyományaikat (pl. a céhzászló használata ünnepélyes alkalmakkor) az 1950-es évekig megtartották. A főváros beépített területeinek terjeszkedésével szorultak egyre kijjebb, a városhatár mellé. Sokan közülük a Füredi utcai lakótelep felépítéséig gazdálkodtak rákosfalvai földjeiken.
Majkó Zsuzsanna