A hajdani Városligeti Színházzal pont szemközt lévő telek az 1870-es években, hasonlóan több Aréna úti telekhez Klenovits György tulajdonában volt. Az itt álló egyemeletes épületben nyitott meg 1902-ben „Forgách János úr modernül felszerelt” gyógyszertára, amely az Aréna útról kapta nevét.
1906-ban a telket és a rajta álló épületet megvásárolta Dr Csányi Aladár és Paulheim István építőmester, akik a 20. század elején befektetési céllal több erzsébetvárosi bérházat is építtettek többek között a Garay, a Péterfy Sándor és a Hernád utcákban. A következő évben el is készült a négyemeletes, szecessziós stílusú, impozáns bérpalota. A házjegyzékekben két cím is tartozott az épülethez: Aréna (ma Dózsa György) út 29., illetve István út 57, (1932-től Ajtósi Dürer sor 1.). A befektetők úgy látszik az épület üzemeltetésében már nem láttak fantáziát, a befejezés után 3 évvel eladták 620 000 koronáért Löwy Jolánnak.
Az épület tervezője Dénes (Sternberg) Dezső volt, aki bútortervezéssel is foglalkozott. Neki köszönhetjük a fővárosi korzókon felállított ún. Buchwald-székeket. A gyönyörű kovácsoltvas díszkaput a Győry és Gerő lakatosműhely gyártotta. A kapu érdekessége, hogy párja az Üllői úti Aranysas udvar bejáratát őrzi.
A házban bérelhető üzleteket már az építkezés időszakában hirdetni kezdték a fővárosi lapokban. Az első bérlők között volt Polatsik József gyógyszerész, aki az államosításig szinte folyamatosan vitte az Aréna patikát. 1944-ben a Sztójay-kormány jogfosztó rendeletei alapján zsidó származása miatt elvették tőle a gyógyszertárat, de 1945 után visszakapta.
A háború utáni helyreállításkor az épületet megfosztották homlokzati díszeitől. A vendéglő helyiségeibe 1964-ben a híres-hírhedt Fáskör presszó költözött, melyet 10 év múlva átalakítottak. Szokatlan lila-narancs színvilágát akkor nyerte el a presszó, amely naponta 8-23 óra között tartott nyitva, esténként a bárzongoránál Selényi László ült.
