Egy város főterének a középkor óta három elengedhetetlen kelléke van: a piac, a templom és a városháza. A Bosnyák téren ebből kettő rendelkezésre áll, a városházát is tervezik már majd száz éve, de azóta sem sikerült megvalósítani. Ezért sincs Zuglónak a mai napig főtere, csak közlekedési csomópontjai.
A mai Bosnyák tér és Csömöri út a 20. század elejéig egyike volt a Budapest lakosságát kiszolgáló mezőgazdasági térségeknek. Nevét a Bosznia Hercegovina okkupációja után Ferenc József testőrségébe besorozott bosnyák katonákról kapta 1901-ben, akiknek itt jelöltek ki gyakorlóteret. Városszerte ismertté az 1911-ben megnyitott piac tette. A téren elhelyezett asztalokon és elárusító bódékban az élelmiszerek mellett heti két alkalommal – szerdán és szombaton – iparcikkvásárt is tartottak. 1945 februárjában az ostrom után, a Bosnyák nyitott meg elsőként a fővárosi piacok közül. A fedett vásárcsarnokot 1961 decemberében adták át, utána kezdődött a terület parkosítása.
1899-ben a téren helyezték el az akkor már 125 km-nyi vágánnyal rendelkező villamosközlekedést kiszolgáló forgalmi telepet, a két kezelőépület 1910-re készült el.A Bosnyák téri kocsiszínből gördültek ki minden hajnalban a kedvelt zuglói járatok, a 67-es, a 44-es, a 68-as, 62-es és a 64-es villamosok.
A korábban a téren állt kis templom alapkövét 1922-ben tették le, de már elkészültekor kicsinek bizonyult a zuglói híveknek. Ezért 1940-ben új pályázatot írtak ki, a neoromán stílusú templom Rimanóczy Gyula tervei alapján 1946-ban, a toronysisak 2014-ben készült el.