Barcza Gedeon nemzetközi sakknagymester születésének 115. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak a Thököly út 170. számú ház falán. Az épületben a mesteredző 1939-től 1986-ban bekövetkezett haláláig élt.
Barcza Gedeon, nyolcszoros magyar sakkbajnok, az 1936-os nem hivatalos sakkolimpia aranyérmese – később a magyar válogatott tagjaként hét hivatalos olimpián ült a tábla mellett – 1911. augusztus 21-én született Kisújszálláson értelmiségi családba. A debreceni egyetem matematika-fizika szakán szerezett középiskolai tanári diplomát. Korán kezdett el sakkozni, 1928-ban vált igazolt játékossá. 1936-ban a nem hivatalos sakkolimpián aranyérmet szerzett, ez tette lehetővé, hogy Budapestre költözzön. Az Egressy úti polgári fiúiskolában kapott állást, 1943-ban igazgató helyettessé nevezték ki. 1941-ben megnősült, szintén pedagógus feleségétől négy gyermeke született. 1945-ben áthelyezték a fővárosi tanács oktatási osztályára, 1951-ben a Népsport majd a Magyar Sakkélet újságírója lett. 1972-ben vonult nyugdíjba. Ebben az időszakban fogott hozzá a többkötetesre tervezett Magyar Sakktörténet című művéhez, két kötete megjelent, a harmadikat ugyan előkészítette, de már nem tudta befejezni. A sakkozás világbajnokairól írt könyvét németül és franciául is kiadták. Gazdag életművét számos rangos díjjal ismerték el. Nevét sakk sportklubok, valamint a Barcza-megnyitás vagy Barcza-rendszer őrzi.
forrás: zugloonline