A metró átadása hasonló jelentőséggel bírt Zugló történetében, mint a villamosközlekedés megindulása a 19. század végén. Az új közlekedési eszköz Zugló legtávolabbi részei és a belváros, illetve Buda között teremtette meg a közvetlen kapcsolatot, megkönnyítve ezzel tízezrek mindennapi életét.
A kettes metróvonal Deák tér és Örs vezér tere közötti szakaszát 1970. április 2-án adták át. Az építkezés eredetileg az első ötéves népgazdasági terv gigaberuházása volt. Egy 1950-es minisztertanácsi határozat jelölte ki a nyomvonalat, az akkor szintén épülő Népstadionnál lett volna a végállomás. A szovjet mintát követő impozáns állomásépület – amelyet később lebontottak – a sport és a dolgozó tömegek összhangját kívánta reprezentálni reliefekkel, szobrokkal, mennyezeti freskóval. Az ország súlyos gazdasági helyzete miatt 1954-ben a munkálatokat le kellett állítani, az építkezés csak 1963-tól folytatódott. Akkorra elkészült a Kerepesi úti lakótelep és tervben volt a nagypaneles Füredi utcai lakótelep építése is. Utóbbi miatt a terveken is módosítottak: a végállomást az Örs vezér terére helyezték át, és közbeiktatták a Pillangó utcai megállót.
Az első mélyvezetésű metró építése heroikus küzdelem volt a magyar mérnökök és az építkezésen dolgozók számára egyaránt. A folyós, homokos talaj nagyon megnehezítette az alagút fúrását. A megoldás a rendkívül drága talajfagyasztás módszere, illetve az emberi szervezetet próbára tevő levegőtúlnyomás alatti munkatér – keszon – alkalmazása volt. Az elkészült metróvonal és a mozgólépcső 1970-ben akkora szenzációnak számított, hogy csúcsidőn kívül is 2,5 percenként kellett indítani a szerelvényeket. A normál menetrendet csak hónapok múlva lehetett visszaállítani.