A Rózsakert vendéglőt Halmai László alapította 1925-ben a család villájában, a Columbus utca 43. szám alatt. A négy szobából álló belső térben, valamint a fenyőfákkal, rózsatövekkel beültetett kertben 300 főt lehetett egy időben leültetni. A főváros egyik legszebb, legfelkapottabb vacsorázó helye volt az államosításig. A kerthelyiségben az intimitást biztosító rózsalugasok mellett két táncparkett, és a legjobb fővárosi zenekarok várták a vendégeket. A korban népszerű, kitűnő magyaros konyhát vittek, amelyhez Dreher-sört, illetve neves termelőktől származó borokat szolgáltak fel. Legendás volt Halmai László zsemlével készült sváb hurkája, a disznótoros vacsorák, a ropogós malacsült, a csirkepaprikás, illetve a naponta frissen főzött halászlé, amihez az alapanyagot a kertben álló akváriumból vették. Az 1930-as évektől rendszeresen tartottak vasárnapi ötórai teákat, ahol uzsonnázni és táncolni lehetett. Akkoriban a népszerű zeneszerző Kalmár Tibor és zenekara játszott kerthelyiségben.
A Rózsakert nem tipikus zuglói kisvendéglő volt, ide egész Budapestről jártak. Egy kellemesen eltöltött színházi este után sokan taxiztak ki a külvárosi Columbus utcába, hogy a Rózsakertben költsék el a nap fénypontjának számító vacsorát. A különtermekben felállított törzsasztaloknál tartotta rendszeres összejöveteleit a Zuglói Sakk Kör és a Keresztény Párt helyi szervezete, de rendezett itt bajtársi találkozót az I. világháborús 32-es háziezred, illetve garden partyt az Úrinők magántársasága is. Az étterem sikeréhez a kitűnő konyha, a kellemes környezet mellett a vendéglős joviális személyisége is hozzájárult. Halmai a magyar vendéglátás legnemesebb hagyományait követte: ismerte és szerette a közönségét, a vendégeket maga fogadta, mindenkinek tudta a kedvenc ételét, minden asztalnál elbeszélgetett. Népszerű disznótoros vacsoráira saját kézzel írott képeslappal invitálta a törzsvendégeket.
1950-ben a vendéglőt államosították a családi villával együtt, Halmaiék egy két szobás lakrészben, bérlőként éltek tovább a házban. A családfő hosszú ideig nem kapott munkát, csak 1956 után tudott elhelyezkedni a városligeti Gundel étterem üzletvezetőjeként vonult nyugdíjba. A Kelet-Pesti Vendéglátóipari Vállalat hajdani decens polgári vendéglőből a dolgozók olcsó vacsorázóhelyévé fazonírozta át az éttermet, ami nem tett jót a színvonalnak. 1968-as átépítése után Omnia bár néven nyitott újra, ekkortól hírhedt éjszakai mulatóként, majd diszkóként működött. Az 1990-es évek elején végleg bezárt.